 |
Üdvözöljük a Tiszaújvárosi II.sz. Felnőtt Háziorvosi Körzet honlapján! A háziorvos élete és munkássága. A körzet mindennapjai. Rendelési idő. Ki a helyettes? Mi a sürgősség? Előjegyzés. Hogy lehet kicselezni a sorbanállást? Hogy kerüljem el a szívbetegséget? A régi gyógyszereimet akarom. Milyen gyakran járjak szűrővizsgálatokra? Legfontosabb tudnivalók egy
házi.orvosi
körzet
működéséről. Orvosi tanácsok.
|
 |
MindenszentekNagy tervekre tettrekész, pályakezdő körorvos voltam. Még frissek voltak az egyetemi évek alatt megszerzett elméleti ismereteim, a gyakornoki évek valamennyi tapasztalatot is eredményeztek, mégis izgalommal kezdtem a munkát. Más a kórházi háttér biztonsága, és megint más, amikor önállóan, saját felelősségre kell dönteni a bennem bízó beteg sorsáról.
2024
Az első évek alatt, sokáig, főleg a tünettan számít: a mellkasi fájdalom mögött húzódó történések listája, a szédülés okainak felidézése, a “nem kapok elég levegőt, nagyokat kell sóhajtani” riadalma, a hányinger és hányás bizonytalan kimenetele. A “fáj a fejem”-hez társuló vádló tekintet, a “nem volt jó a gyógyszer”, és a “nem én vagyok az orvos” emberpróbáló bizalmatlansága csak a ráadás.
Ahogy telnek az évek, a panasz-özönök hallgatása közben, a titokban megleshető segédlisták mellett egyre nagyobb fontosságot kap az arc rándulásainak, vagy éppen a megkövült mimikának a megfigyelése is. A kezdeti évek merev, protokollszerű munkamenete mellett, habár a tünettan jegyzetből kimaradt, fontos tünetté válik a pedálozó láb, az ökölbe szorított kéz, az orrnyeregbe és a homlokba vésődött barázdák, az összevont szemöldök alatt a megtört fényű tekintetet, a szemrés tágassága is. Telnek az évek, halmozódik a tapasztalat, hol a kudarc keserűsége gyűlik, hol a siker jóleső érzése, és persze a csalóka rutin. Közben mindent meg lehet, és meg kell szokni; csak halottszemle ne lenne, csak a hatósági halottszemlét csinálná valaki más! Valaki, aki közömbösen tudja vizsgálni a kiterített alakot, aki szenvtelenül képes leemelni a leplet, és nem hőköl hátra még akkor sem, ha a várt, időráncos, beesett arc helyett, a megemelt lepel alól az összeroppant fiatalság maradványainak képe bukkan elő.
Október vége felé járt, kolléga körzetében helyettesítettem. Amikor beléptem, egy fiatal nő várt rám. Előre döntött törzzsel ült, az ölében nyugvó, hosszú, vékony ujjú keze petyhüdten csüngött. Ápolt, sötétvörösre festett, dús, homlokát takaró haj, selymes bőr, finomra formált vonások; mintha már láttam volna valahol ezt az érzéki vastag ajkat. Szép, értelmet sugárzó arc, melegbarna, árkolt szemek, csak az orrának szokatlan, oldalirányú görbülete törte meg a rokonszenvet ébresztő harmóniát. Ismerősnek hatott az arca.
– Üdvözlöm, mi a panasza?
– Megint nyom a szívem – szólalt meg nagy sokára, és mutatta a már kész EKG-t.
A tankönyvbe illő, tökéletesen szabályos, talán kissé szapora ritmusú görbére pillantottam.
– Sokszor szédülök, most is – mondta maga elé bámulva.
– Egyéb panasza van? – kérdeztem, bizonytalan nemet intett.
– Vetkőzzék derékig – mondtam. Nem a szíve fáj, ez neurózis lesz, gondoltam.
Széles váll, keskeny derék, arányos, gyerekszülésre ideális medence, rendezett, keringés és légzés, góctünet nem észlelhető fogalmaztam meg magamnak a sablonszöveget.
– Felöltözhet! – intettem, de csak bámult maga elé.
– Nyugalomban fáj a mellkasa, vagy terhelésre? – kérdeztem, és akkor beugrott a kép.
Pár éve, a rendőrség szemlére rendelt. Egy fiatal férfi, és két kiskorú gyermekének halotti szemléjét kellett befejeznem. Egymás mellett feküdtek a padlón, leterítve; a legkisebbiknek kilógott a feltűnően hosszú ujjú keze, vele kezdtem: gyönyörű, alvó, alabástromfehér, gyermeki arc, az előttem ülő, fiatal nő arcának mása tárult fel a megemelt lepel alól.
– Közúti baleset – mondta a rendőr. – Csak az anya élte túl. Elnézést, de nem volt más, akit ide rendeljünk – szabaddkozott. – Hozzak egy pohár vizet?
Ott ült előttem a fiatal nő, az alabástromfehér gyermeki arc hasonmása.
– Nyugalmam sosincs, csak terhem! – szólalt meg végül elcsukló hanggal. – Minden évben, amikor közeleg a Mindenszentek…– mondta, de már nem tudta befejezni a mondatot…
Mindketten sokáig hallgattunk.
Évtizedek óta, minden évben, amikor közeledik a Mindenszentek, annak a fiatal nőnek az arca tolakodik elő az emlékezetemből.
